5. nap. 2. herlyszín:
A Vorderkaserklammtól ide jöttünk át (kb 3 km a főúton). Itt már megmutatkozott az alpesi időjárások jellegzetessége, hogy akár néhány percen belül drasztikusan változhat. Az első képen látható, hogy napsütésben érkeztünk ide. A parkolóból pár száz métert kellett elsétálni a fogadó épülethez, ez alatt már beborult. Elsétáltunk egy Klettersteig alatt, éppen használták is (itt jegyzem meg, hogy ez a környék tele van sziklamászó helyekkel). Megtalálható az út mellett a szokásos Kneipp kombó, a medence és a karmártogató. Valószínűleg a végtagokra koncentrál ez a módszer, mert a medence a lábaknak van (kb 50-60 cm mély), a kis medence pedig a karoknak.
Visszatérve a szurdokhoz. Ez volt a legkönnyebben megközelíthető, mivel gyakorlatilag a főútvonal szintjén van és bent a szurdokban sincsenek nagyobb emelkedők. Eredetileg arra használták a vizet, hogy egy gáttal felduzzasztották a patak vizét és a szurdok kijáratánál lévő faipari üzemet működtették vele. Az már ezt a rendszert nem használja, szépen az enyészeté lesz. Mint ipartörténeti emlék érdekes. Amikor beérkeztünk a szurdokba, elkezdett az eső esni. Ez persze senkit nem zavart (bennünket sem, előkaptuk az esőkabátokat), mindenki jött-ment mintha misem történt volna. Ránk nézve csak annyi hátránnyal járt, hogy itt a miatt nem tudtam videózni, nehogy a fényképezőgép elázzon, éppen csak annyira kaptam elő, hogy fényképezni tudjak. Ez a szurdok nem annyira zárt, mint a korábban meglátogatottak, és hosszabb is volt a szép szakasz. Napos időben még szebb lett volna, de az Alpokban nem lehet elvárni 10 nap verőfényes időt. A szurdok egyébként bele tartozott abba a három helyszínbe, aminek a kombijegyét megvettük a Vorderkaserklammnál. Innen tovább mentünk a barlanghoz (a harmadik helyszín a kombijegyben, Lamprechtshöhle), ami ide kb. 1,5 km-re volt. Egyébként ahogy kiértünk a szurdokból, ismét kisütött a nap.
A Vorderkaserklammtól ide jöttünk át (kb 3 km a főúton). Itt már megmutatkozott az alpesi időjárások jellegzetessége, hogy akár néhány percen belül drasztikusan változhat. Az első képen látható, hogy napsütésben érkeztünk ide. A parkolóból pár száz métert kellett elsétálni a fogadó épülethez, ez alatt már beborult. Elsétáltunk egy Klettersteig alatt, éppen használták is (itt jegyzem meg, hogy ez a környék tele van sziklamászó helyekkel). Megtalálható az út mellett a szokásos Kneipp kombó, a medence és a karmártogató. Valószínűleg a végtagokra koncentrál ez a módszer, mert a medence a lábaknak van (kb 50-60 cm mély), a kis medence pedig a karoknak.
Visszatérve a szurdokhoz. Ez volt a legkönnyebben megközelíthető, mivel gyakorlatilag a főútvonal szintjén van és bent a szurdokban sincsenek nagyobb emelkedők. Eredetileg arra használták a vizet, hogy egy gáttal felduzzasztották a patak vizét és a szurdok kijáratánál lévő faipari üzemet működtették vele. Az már ezt a rendszert nem használja, szépen az enyészeté lesz. Mint ipartörténeti emlék érdekes. Amikor beérkeztünk a szurdokba, elkezdett az eső esni. Ez persze senkit nem zavart (bennünket sem, előkaptuk az esőkabátokat), mindenki jött-ment mintha misem történt volna. Ránk nézve csak annyi hátránnyal járt, hogy itt a miatt nem tudtam videózni, nehogy a fényképezőgép elázzon, éppen csak annyira kaptam elő, hogy fényképezni tudjak. Ez a szurdok nem annyira zárt, mint a korábban meglátogatottak, és hosszabb is volt a szép szakasz. Napos időben még szebb lett volna, de az Alpokban nem lehet elvárni 10 nap verőfényes időt. A szurdok egyébként bele tartozott abba a három helyszínbe, aminek a kombijegyét megvettük a Vorderkaserklammnál. Innen tovább mentünk a barlanghoz (a harmadik helyszín a kombijegyben, Lamprechtshöhle), ami ide kb. 1,5 km-re volt. Egyébként ahogy kiértünk a szurdokból, ismét kisütött a nap.
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése