A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Skanzen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Skanzen. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 18., szerda

Ausztria, Weinviertler Museumsdorf Niedersulz (2023), SzG3


Aki ismer, tudja hogy ha egy skanzen van a közelemben, akkor azt igyekszem megnézni. A mostani hétvégi bécsi kiruccanásomnál sem volt másképpen. Szinte az utolsó napon találtam meg ezt a helyet, de nagyon bele találtam. Ez egy viszonylag kis területet összefogó (de hatalmas területű) skanzen, Alsó-Ausztria Weinviertel területéről származó épületekkel. A skanzen bejárata nem a faluból nyílik, attól délre kb. 300 m-re ágazik le az országútról a parkoló felé. Innen gyalog kell lemenni a fogadó épülethez (szupermodern), itt található a pénztár, a WC-k, a múzeumshop (itt vettem itt termelt gyümölcs leveket, valamint egy gin-t (weinvierteli)). Innen egy lépcsőn kell lemenni a kijárathoz, onnan egy lejtős úton lehet lejutni a skanzenhez. Térképet lehet szerezni a pénztárnál, de lehet teljesen össze-vissza bejárni a területet. Magukkal a portákkal nem foglalkozom, úgy jók ahogy vannak. De van állatbemutató terület is (elsősorban a paraszti portákon található állatokkal), ezek közé sok helyen be is lehet menni. A skanzen közepén található egy jó étterem, itt ettem egy nagyon kiváló ebédet, pont délben értem oda. 
Összességében: aki szereti a skanzeneket, kihagyhatatlan, elsősorban a minősége miatt, másodsorban nincs nagyon messze Bécstől. 
Érdemes a Fotóalbumot is megnézni, mivel ide csak néhány képet tettem fel ízelítőül.

Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)























Vissza a főoldalra (katalógus)

2019. augusztus 28., szerda

Ausztria, Großgmain, Salzburger Freilichtmuseum (Skanzen), SzG3


A 6. nap 1. helyszíne egy kicsit felborította aznapi idő tervet, mivel eredetileg csak néhány órát akartunk itt tölteni, mondván, hogy skanzent már láttunk eleget, és bár a nyitásra odaértünk (a szállásunktól csak 7 km-re volt, Németországból Ausztriába), csak du. 4 óra körül jöttünk el.  De azt kellett tapasztalni, hogy ez egy hihetetlenül nagyszerű skanzen volt, minden skanzenekre vonatkozó igényt kielégített és főleg az unokámat eszméletlenül érdekelte. A skanzen a Salzburgi szabadtéri múzeum nevet viseli, de itt nem Salzburg városáról van szó, hanem Salzburg tartományról. Az egyes régiókat gondosan szétválasztották és 1-1 hatalmas bemutató területet szenteltek az 5 régiónak: Flachgau, Tennengau, Pongau, Pinzgau, Lungau. Ez többek között azért is volt érdekes a számomra, mert az első diplomámat Sopronban szereztem és oda korábban sok pinzgauit telepítettek be, erről sok dal is szól. Ráadásul az előző napon a szurdokok és a barlang miatt pont a pinzgaui területen jártunk. Teljesen más, mint a szentendrei Skanzen felépítése. Először is az egyes régiók hatalmas erdőrészekkel vannak elkülönítve egymástól. Miután a terület tényleg hatalmas, egy kisvasutat is üzemeltetnek a lustábbaknak, ez a bejárattól elmegy szinte a végéig (a kisvasútról készítettem egy kis videót is). Mi inkább időtakarékosság miatt elmentünk a kisvasúttal a végéig (meg az unokám is nagyon élvezte) és onnan visszasétáltunk a bejárathoz, megtekintve az alsóbb területeken lévő bemutató helyeket. Amiben nagyon különbözött a szentendrei Skanzentől az alapvetően az volt, hogy az összegyűjtött házakat nem egymás mellé slichtolva állították ki, hanem a ház körül egyébként megtalálható egyéb épületeket is oda rakták, azzal, hogy a házhoz tartozó telket is kialakították. Így a ház mellett volt gazdasági épület (vagy a házzal egybe építve), hatalmas udvar, kúttal, gazdasági kerttel, ruhaszárítóval, stb. Így összefüggésében lehetett látni egy-egy szállást. A házakban minden esetben volt egy kiállítás, ami sokszor a ház belső berendezéséből állt, de volt itt sörfőzde, templom, iskola, szatócsbolt (ez igazából is működött). Szinte minden helyiségbe be lehetett menni, csak néhány terület volt lezárva, oda csak benézni lehetett (ilyen esetben riasztók is voltak). Az is feltűnt, hogy egyetlen "teremőr"-t sem láttunk, mégsem volt szétbarmolva semmi. Az egyes házakban a feleségem gondosan be tudta mutatni Lilinek a kiállított tárgyakon keresztül hogy pld. hogyan lesz a búzából kenyér, miket termeltek az egyes gazdasági kertekben (zöldségkert, fűszerkert, stb). Volt régi-traktor kiállítás, szatócsbolt, tényleg minden. Az unokám meg itta az igét, szerintem sokat tanult. Na ahogy leértünk a kijárathoz, rájöttünk, hogy van itt még néznivaló, viszont enni is kell valamit. Így visszavonatoztunk az egyetlen étteremhez (az a kisvasút középső állomásáról érhető el, szinte mellette van). Az étterem fél önkiszolgáló, oda kell menni egy ablakhoz, ott kell megrendelni és kifizetni az ételt majd a rendelést a pincérek kihozzák (megemlítem, itt is volt egy magyar felszolgáló lány). A rendelés feladásához oda kell vinni egy fakanalat, amelyen az asztal száma van, így tudják a megrendelést a megfelelő helyre kihozni. Alapvetően ez egy kerthelyiség, de itt is bejött az alpesi időjárás. Közel az étkezés közepén jártunk, amikor a hegyek felől hatalmas fekete felhők kezdtek el gyülekezni, néhány perc múlva már dörgött és villámlott is, majd elkezdett szakadni az eső. Szerencsére az ilyen esetekre is készültek, ugyanis volt egy nagy fedett rész is, ahol mindenki elfért és ott folytathatta az ebédelést. A pincérek segítettek behordani az étkeket, majd lecsukták a napernyőket. Kb. fél óráig szakadt az eső, majd amilyen gyorsan megjött úgy el is ment. Ez után ha nem is derült ki teljesen, már nem volt gond az időjárással. Most a felső részen mentünk végig és néztünk meg szinte mindent. 
Nekünk nagyon bejött, a gyerekes családoknak különösen ajánlom, egyrészt a kisvasút miatt, másrészt tényleg sokat lehet tanulni az egészből és hihetetlenül jól van megcsinálva az egész.

Beszámoló FotóalbumITT található!


Vissza a főoldalra (katalógus)
















Kneipp medence



itt látszik a számozott fakanál





gazdasági kert
a szatócs bolt

Vissza a főoldalra (katalógus)