2019. augusztus 28., szerda

Ausztria, St. Martin bei Lofer, Lamprechtshöhle, SzG3


Az 5. nap 3. helyszín:

A kombijegy harmadik helyszíne ez a barlang. Gyakorlatilag 1980 óta böki a csőrömet ez a barlang (aki ismer minket, tudja, hogy barlang mániások vagyunk, ha van a közelben egy, akkor azt mindenképpen igyekezünk megnézni). 1980 környékén kaptunk egy igen részletes autós atlasz az egyik szállásadónktól, azon találtuk meg ezt (akkor ez még itthon nehezen volt beszerezhető), ami még most is sokkal részletesebb, mint az újak, legfeljebb az autópályák száma lett több, azt meg a GPS úgy is tudja. Mint azt a szurdokoknál már említettem, ezzel a barlanggal is az volt a baj, hogy minden főbb útvonalból kiesett és akkoriban a határokon sem lehetett csak úgy átcsászkálni mint most. Ráadásul semmiféle információt nem lehetett beszerezni róla, néha már azt hittem, hogy ez tényleg egy barlang, csak nem látogatható. Mindenesetre néhány éve elérhetőek az információk, van honlapjuk is már. A neve is változott az idők folyamán, jelenleg Lamprechtshöhle, régebben Lamprechtsofenloch volt, de ismert Schauhöhle néven és Lamprechtsofen néven is. Most viszont a szurdokokkal együtt alig 25 km-re voltak a szállásunktól. Néhány szempontból igencsak kilóg a többi barlang sorából. Az első a legfeltűnőbb, nincs vezetés, mindenki a saját ütemében nézi meg a barlangot. Tehát a jegy megvétele után be lehet menni a barlangba és nosza, lehet nézegetni. A másik, hogy kutyák is bemehetnek a barlangba, több kutyással is találkoztunk. Maga barlang nem a legszebbek közé tartozik azok közül, amiket eddig láttunk, nem is cseppkőbarlang. Szerintem ez egy beszakadásos barlang, a hegy gyomrában folyó víz alámosta a sziklákat és azok leszakadva egy nagyobb összefüggő üregrendszert képeztek. A nagy szám a barlangban az, hogy a ferde leszakadásra épített szerpentines lépcsőn fel lehet menni egészen a tetejéig, ahol két egymás melletti vízesés található. A lépcsősor alján figyelmeztetés: csak jó kondícióban lévő egyének menjenek fel, akiknek szívpanaszaik vannak, azoknak nem ajánlott. A víz egyébként a sziklák alatt folyik majdnem egészen a kijáratig. A vízzel kapcsolatos egy másik fontos figyelmeztetés: ha a kiépített vészjelző rendszer vörösen villog, azonnal el kell hagyni a barlangot. Valószínűleg ha túl sok víz folyik be mondjuk egy kiadós eső után, akkor az alsó kijárati szintet elönti és bent lehet rekedni, arról nem is beszélve, hogy talán az egész barlangrendszer is víz alá kerülhet (bár ez szerintem nem valószínű), és ha nincs kijárat, akkor nagy a baj. Ezzel együtt ajánlom a kombijegyet és mindhárom helyszín megtekintését.

Beszámoló FotóalbumITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)
















Vissza a főoldalra (katalógus)

2019. augusztus 27., kedd

Ausztria, Weißbach bei Lofer, Seisenbergklamm, SzG3


5. nap. 2. herlyszín:

A Vorderkaserklammtól ide jöttünk át (kb 3 km a főúton). Itt már megmutatkozott az alpesi időjárások jellegzetessége, hogy akár néhány percen belül drasztikusan változhat. Az első képen látható, hogy napsütésben érkeztünk ide. A parkolóból pár száz métert kellett elsétálni a fogadó épülethez, ez alatt már beborult. Elsétáltunk egy Klettersteig alatt, éppen használták is (itt jegyzem meg, hogy ez a környék tele van sziklamászó helyekkel). Megtalálható az út mellett a szokásos Kneipp kombó, a medence és a karmártogató. Valószínűleg a végtagokra koncentrál ez a módszer, mert a medence a lábaknak van (kb 50-60 cm mély), a kis medence pedig a karoknak.
Visszatérve a szurdokhoz. Ez volt a legkönnyebben megközelíthető, mivel gyakorlatilag a főútvonal szintjén van és bent a szurdokban sincsenek nagyobb emelkedők. Eredetileg arra használták a vizet, hogy egy gáttal felduzzasztották a patak vizét és a szurdok kijáratánál lévő faipari üzemet működtették vele. Az már ezt a rendszert nem használja, szépen az enyészeté lesz. Mint ipartörténeti emlék érdekes. Amikor beérkeztünk a szurdokba, elkezdett az eső esni. Ez persze senkit nem zavart (bennünket sem, előkaptuk az esőkabátokat), mindenki jött-ment mintha misem történt volna. Ránk nézve csak annyi hátránnyal járt, hogy itt a miatt nem tudtam videózni, nehogy a fényképezőgép elázzon, éppen csak annyira kaptam elő, hogy fényképezni tudjak. Ez a szurdok nem annyira zárt, mint a korábban meglátogatottak, és hosszabb is volt a szép szakasz. Napos időben még szebb lett volna, de az Alpokban nem lehet elvárni 10 nap verőfényes időt egymás után. A szurdok egyébként bele tartozott abba a három helyszínbe, aminek a kombijegyét megvettük a Vorderkaserklammnál. Innen tovább mentünk a barlanghoz (a harmadik helyszín a kombijegyben, Lamprechtshöhle), ami ide kb. 1,5 km-re volt. Egyébként ahogy kiértünk a szurdokból, ismét kisütött a nap. 

Beszámoló FotóalbumITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)




 Kneipp medence
 Kneipp medence

 fogadó épület










Vissza a főoldalra (katalógus)

Ausztria, St. Martin bei Lofer, Vorderkaserklamm, SzG3



Az 5. napot a természeti szépségeknek szenteltük. Lofer környékén nagyon szép szurdokok és barlangok találhatóak. Ezekkel az a baj, hogy nagyon kiesnek a fő osztrák túrista útvonalakból. Nekünk viszont szinte a szomszédban volt és igazából ezért is jöttünk erre a vidékre (Bad Reichenhall, Németország) nyaralni, hogy innen járhassuk be ezeket. E miatt talán többet voltunk Ausztriában, mint Németországban, de pont ez volt a terv. Nyomós érv volt még az is, hogy Németországban sokkal több és olcsóbb szállás van, mint a környező osztrák területeken.
Na de vissza a szurdokhoz. Mi Lofer felől jöttünk, innen számítva 6 km után egy tábla jelzi, itt kell lekanyarodni jobbra a szurdok felé. Itt egy magánúton lehet feljutni a fogadó épülethez. Pillanatnyilag ez az út ingyenes. Mi viszonylag korán érkeztünk és csak 3-4 autó állt a nem túl nagy parkolóban. Amikor végeztünk, akkor is csak kb. 15 autó volt ott, ez is jelzi, hogy eléggé kieső turisztikai cél. Itt jegyzem, meg, hogy a három aznapi úti célunkra kombijegyet lehet kapni (első kép) így itt vettük meg a hármas belépőt. A belépő kapun áthaladva viszonylag keményen emelkedő úton kellett felfelé haladni a szurdok felé. Hamarosan elég magasból tudtunk visszatekinteni a fogadó épületre. Most mondom, a szurdok csak egy irányban járható, alulról fölfelé. Ha valaki csak kirándulni akar, akkor el mehet a szurdok mellett (bár a belépőt befizette), de minek. Magáról a szurdokról nem sokat írok, a képek magukért beszélnek. A leírások szerint ez Ausztria egyik legszebb szurdoka, de mivel igen sok szurdokuk van, mindet úgy sem lehet bejárni, azért azt tényleg megállapíthatjuk, hogy valóban szép, de hogy az egyik legszebb lenne? Igen magas és keskeny, gyakorlatilag csak a járda fér el a falak között (pont ezért nem tudtam videózni, mivel szinte csak a falak látszottak és valahol a járda alatt folyt a patak). Ez a szurdok is nem túl hosszú, de tényleg nagyon szurdokszerű és szép. Ahogy kiértünk belőle egy eléggé meredek lépcsősoron kell felmenni a kijárathoz (visszafordulni nem lehet, olyan keskeny a járda, hogy egymás mellett nemigen férnek el az emberek, ezért egyirányú). Innen szépen vissza lehet sétálni a fogadó épülethez.
Amikor felfelé jöttünk az autóval, kis tavakat láttunk az út mellet és elhatároztuk, hogy ott fogunk piknik jelleggel ebédelni. Kb. félúton lefelé jobbra több kis tavat láttunk a folyócska mellett, gyönyörűen kiépített játszóterekkel, piknik helyekkel (ezt a részt Schidergräbennek hívják). A legjobb a tavakon lévő kis tutaj volt, ami a látszat ellenére nagyon stabil volt és hosszú bottal lehetett lökdösni. Eléggé nehéz volt irányítani, de pont ez volt a jó benne. Volt mászópálya is, ezt Lili nagyon élvezte. 
Itt egy rövid időre kitérek egy korábbi problémámra (a piknik miatt). Elég sok (nem magyar) konzervet vittünk magunkkal, azzal hogy a nyaralás költségeit napközbeni piknikezéssel csökkentjük (este meg főztünk a nyaralólakás konyhájában). Osztrák, német, spanyol, francia és angol konzervjeink voltak, egyik jobb volt mint a másik (nem az itthoni bab, káposzta, pacal szentháromság). Ha bement az ember egy itteni közértbe (REWE, EDEKA, stb), hihetetlen választékban lehetett étel konzerveket venni. Nálunk ez miért nincs? Írtam szinte mindegyik olyan nagy cégnek, amelyeknek itthon és nyugaton is vannak üzleteik hogy ha ott ezek jók, akkor nálunk miért nem lehet kapni, de értékelhető választ nem kaptam senkitől, és konzervek sem kaphatóak. Velem nem igazán tolnak ki, mivel be tudom ezeket szerezni, de mivel tudom, hogy ezek milyen jók, csak sajnálni tudom azokat, akik nem juthatnak hozzá.
Ez után elindultunk a következő szurdokhoz: Seisenbergklamm (ami ide, a főúti becsatlakozástól kb. 3 km-re van)

Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)





















itt kivételesen én látszom az unokámmal


egy klasszikus piknik (német és osztrák konzervekkel)

Vissza a főoldalra (katalógus)