Ausztria, Wernstein am Inn, SzG3

Alapvetően egy ok miatt jöttünk ide és pedig a gyalogos híd, ami átível a folyó felett és egyben a határon is. Amúgy is ezen az oldalon voltunk, mivel Schärdingban tankoltunk (meg megnéztük a várost is), korábbi tapasztalataim alapján ott a legolcsóbb a benzin (tulajdonképpen ez volt az egyetlen dolog, ami az osztrákoknál olcsóbb volt mint a németeknél), a németeknél 1,45-1,50 Euró, ott 1,25 Euró/liter. Ezen a tájon már korábban is jártam, de csak a német oldalon. A német oldalon található a Neuburg vár és onnan lenézve az Inn-re lehetett látni a határon áthidaló hidat.

a híd a német oldalon lévő vár felől (2017)

Eldöntöttem, hogy ha még egyszer eljutok ide, akkor megnézem közvetlen közelről, valamint úgy tudok megállni a hídon, hogy az egyik lábam Németországban a másik lábam Ausztriában van. Ok, nem egy túl nagy program, valamint ezt a két országban állok projektet igen sok helyen meg lehet valósítani, de én valahogy ehhez a helyhez kötődtem, valószínűleg a várból elém táruló látvány miatt. Nagyjából ennyi, elmentem a híd közepéig, álltam egyszerre mindkét országban, majd tovább mentem a német oldalra, utána vissza az autóhoz. A faluban áll a Wernstein kastély, ami szokás szerint magántulajdonban van, nem látogatható. Normális képeket csak a német oldalról lehet készíteni róla.
Megjegyzés: a folyó mindkét oldalán kerékpár út vezet végig (meg a hídon keresztül), állítólag mindkét ország jól profitál belőle. 

Vissza a főoldalra (katalógus)

Neuburg am Inn (a német oldalon)

az Inn folyó

az Inn folyó, Mariensteg

az Inn folyó, Mariensteg

az Inn folyó, Mariensteg

az Inn folyó, Mariensteg

 a határ konkrét helye a hídon

Mariensteg

Wernstein kastély

Wernstein kastély

Neuburg am Inn (a német oldalon, a teraszról készült

a hidat ábrázoló fotó)

az Inn folyó

az Inn folyó, Mariensteg

Wernstein kastély

Vissza a főoldalra (katalógus)

Ausztria, Salzburg, Botanikus kert, SzG3

Ezt a helyet viszonylag nehezen találtuk meg. Bár GPS végül is jó helyre hozott el, csak az első képen látható kis tábla utalt a botanikus kertre, az sem túl feltűnő helyen. A botanikus kert valószínűleg az egyetem oktató kertje, így ha valaki meglátja az épülettömböt (ami az egyetemhez tartozik), akkor a déli végénél menjen be - gyalogosan - az egyébként sorompóval lezárt parkolóba, annak végében található a botanikus kert bejárata. Egy pozitívum: ingyenes a belépés. Nem túl nagy kert, viszont a pálmaházat leszámítva (mert az nincs) nagyon sok minden látható itt. Itt is vannak tematikus kertek, a feleségem végig vezette az unokámat, remélem jó néhány növényt megjegyzett. Most már legalább tudja, hogy ezek a növények nem a közértben teremnek, megpucolva, kifejtve, stb. (jó, jó, ő már ezek zömét már korábbról is tudta). Amúgy tényleg nagyon sok minden látható itt, igazából a képek beszélnek erről. 

Javaslatom, ha valaki a város és Hellbrunn között ingázik, akkor ejtse útba, szerintem nem fog csalódni benne, ha az nem zavarja, hogy nem túl nagy.

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)

 a kis fotóművész (Canon SX10is)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Ausztria, Salzburg/Hellbrunn, Wasserspiele, SzG3

Amint azt korábban már írtam, amikor a kastélyparkot látogattuk meg, hatalmas zsivaj, taps és nevetés hallatszott a kastély mögül. Visszaindulás előtt megállapítottuk, hogy a kastély mögött egy nagy szökőkútpark (németül Wasserspiele - vizi-játékok) található. Egyöntetűen megállapodtunk abban, hogy e miatt még visszajövünk, valamint a botanikus kert sem fért bele eddig még a programba és azt is megnézzük.
Így is tettünk és utólag megállapíthatom, hogy jól tettük. A pénztárnál jegyet váltottunk (családi jegy)  és hamarosan a mi csoportunk is sorra került.
A szökőkutakról azt kell tudni, hogy közel 400 évesek és olasz mintára épültek. E miatt tényleg olyan az érzése az embernek, hogy Olaszországban van. A salzburgi érsekek vicces természetűek lehettek, mert a vízi-játékok egy része a vendégek bosszantását szolgált és valószínűleg csak ők (az érsekek) tartották viccesnek a dolgokat. Rögtön az első helyszín, a római színház. Itt középen van egy kőasztal, aminek a közepén van egy vágat, ahol a bort hűtötték vízzel. Az asztalfőn az érsek ült akinek a jelére egy szolga megnyitotta a csapokat és a vendégek kőszékének a közepén levő nyíláson feltört a víz. És addig nem állhattak fel, amíg az érsek így nem tett. Hogy biztosan elázzanak, az udvarszerű rész padozatából is jött a víz (kb. 2-3 m magasra), így biztosítva, hogy a vendégek mindenhol elázzanak. Ez a szituáció több helyen is előfordult még (mármint a hirtelen víz spriccelés), ahol a gyanútlan turistákat különféle helyekről lespriccelték, ill. az utolsó épületből egy vízfüggöny alatt kellett kijönni. Amikről most írtam, a videón jobban érzékelhetőek. Ez persze most jópofa volt, meg igazából a közönség többek között ezek miatt is jött ide, engem csak az zavart ebben, hogy ha valaki nem figyelt oda, hogy honnan jöhet még víz, akkor vagy lemaradt a produkcióról (nem ment be a szobákba), vagy esetleg elázhatott a fényképezőgépe. És elég sok igen drága gépet láttam. Így aki ide jön, erre azért figyeljen.
Összefoglalva igen szórakoztató és látványos hely, aki teheti a többi itteni látnivalóval együtt ezt is nézze meg!!!!

A vízi-játékok teljes magyar leírása ITT olvasható!

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Ausztria, Großgmain, Salzburger Freilichtmuseum (Skanzen), SzG3

A 6. nap 1. helyszíne egy kicsit felborította aznapi tervet, mivel eredetileg csak néhány órát akartunk itt tölteni, mondván, hogy skanzent már láttunk eleget, és bár a nyitásra odaértünk (a szállásunktól csak 7 km-re volt, Németországbó Ausztriába), csak du. 4 óra körül jöttünk el.  De azt kellett tapasztalni, hogy ez egy hihetetlenül nagyszerű skanzen volt, minden skanzenekre vonatkozó igényt kielégített és főleg az unokámat eszméletlenül érdekelte. A skanzen a Salzburgi szabadtéri múzeum nevet viseli, de itt nem Salzburg városáról van szó, hanem Salzburg tartományról. Az egyes régiókat gondosan szétválasztották és 1-1 hatalmas bemutató területet szenteltek az 5 régiónak: Flachgau, Tennengau, Pongau, Pinzgau, Lungau. Ez többek között azért is volt érdekes a számomra, mert az első diplomámat Sopronban szereztem és oda korábban sok pinzgauit telepítettek be, erről sok dal is szól. Ráadásul az előző napon a szurdokok és a barlang miatt pont a pinzgaui területen jártunk. Teljesen más, mint a szentendrei Skanzen felépítése. Először is az egyes régiók hatalmas erdőrészekkel vannak elkülönítve egymástól. Miután a terület tényleg hatalmas, egy kisvasutat is üzemeltetnek a lustábbaknak, ez a bejárattól elmegy szinte a végéig (a kisvasútról készítettem egy kis videót is). Mi inkább időtakarékosság miatt elmentünk a kisvasúttal a végéig (meg az unokám is nagyon élvezte) és onnan visszasétáltunk a bejárathoz, megtekintve az alsóbb területeken lévő bemutató helyeket. Amiben nagyon különbözött a szentendrei Skanzentől az alapvetően az volt, hogy az összegyűjtött házakat nem egymás mellé slichtolva állították ki, hanem a ház körül egyébként megtalálható egyéb épületeket is oda rakták, azzal, hogy a házhoz tartozó telket is kialakították. Így a ház mellett volt gazdasági épület (vagy a házzal egybe építve), hatalmas udvar, kúttal, gazdasági kerttel, ruhaszárítóval, stb. Így összefüggésében lehetett látni egy-egy szállást. A házakban minden esetben volt egy kiállítás, ami sokszor a ház belső berendezéséből állt, de volt itt sörfőzde, templom, iskola, szatócsbolt (ez igazából is működött). Szinte minden helyiségbe be lehetett menni, csak néhány terület volt lezárva, oda csak benézni lehetett (ilyen esetben riasztók is voltak). Az is feltűnt, hogy egyetlen "teremőr"-t sem láttunk, mégsem volt szétbarmolva semmi. Az egyes házakban a feleségem gondosan be tudta mutatni a kiállított tárgyakon keresztül hogy pld. hogyan lesz a búzából kenyér, miket termeltek az egyes gazdasági kertekben (zöldségkert, fűszerkert, stb). Volt régi-traktor kiállítás, szatócsbolt, tényleg minden. Az unokám meg itta az igét, szerintem sokat tanult. Na ahogy leértünk a kijárathoz, rájöttünk, hogy van itt még néznivaló, viszont enni is kell valamit. Így visszavonatoztunk az egyetlen étteremhez (az a kisvasút középső állomásáról érhető el, szinte mellette van). Az étterem fél önkiszolgáló, oda kell menni egy ablakhoz, ott kell megrendelni és kifizetni az ételt majd a rendelést a pincérek kihozzák (megemlítem, itt volt egy magyar felszolgáló lány). A rendelés feladásához oda kell vinni egy fakanalat, amelyen az asztal száma van, így tudják a megrendelést a megfelelő helyre kihozni. Alapvetően ez egy kerthelyiség, de itt is bejött az alpesi időjárás. Közel az étkezés közepén jártunk, amikor a hegyek felől hatalmas fekete felhők kezdtek el gyülekezni, néhány perc múlva már dörgött és villámlott is, majd elkezdett szakadni az eső. Szerencsére az ilyen esetekre is készültek, ugyanis volt egy nagy fedett rész is, ahol mindenki elfért és ott folytathatta az ebédelést. A pincérek segítettek behordani az étkeket, majd lecsukták a napernyőket. Kb. fél óráig szakadt az eső, majd amilyen gyorsan megjött úgy el is ment. Ez után ha nem is derült ki teljesen, már nem volt gond az időjárással. Most a felső részen mentünk végig és néztünk meg szinte mindent. 

Nekünk nagyon bejött, a gyerekes családoknak különösen ajánlom, egyrészt a kisvasút miatt, másrészt tényleg sokat lehet tanulni az egészből és hihetetlenül jól van megcsinálva az egész.

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Kneipp medence

itt látszik a számozott fakanál

gazdasági kert

a szatócs bolt

Vissza a főoldalra (katalógus)